(H)őseim blog

A Nikitics család (1.)

2024. augusztus 2.

Igaz, hogy csak a dokumentumokkal alátámasztott adatokat fogadjuk el biztosnak, és csak ezeket írjuk fel a családfára, azonban a történetmesélés szabad, sőt kívánatos dolog, a családi legendák mágikus realizmusa a kutatás egyik legszebb része.

Elsőként az egyik kedvenc ágacskám egy szép leveléről, Nikitics Józsefről mesélek:

Az 1822-es esztendő szerencsés év volt a szekszárdiak számára, a meleg nyár jó szőlőtermést és szép borokat ígért, ifjabb Nikitics Józsefnek és feleségének, Hauch Katalinnak meg még ennél is többet: gyermekáldást. Mindkét ígéretből valóság lett, egy derűs augusztusi napon megszületett a család második gyermeke, József; és ősszel csordultig teltek testes vörösborokkal a szurdikok menti tanyák hordói.

Szekszárd város történeti monográfiája részletesen ír a nagy múltú Nikitics család eredetéről. A törzsökatya a Dalmát-tenger partján fekvő Zadar - akkori nevén Zara - városából indult kalandos útra dalmát kereskedőkkel és kézművesekkel együtt a 18. század első negyedében. A csapat hajóra szállt és eljutottak a Dunán egészen Mohácsig, ahol azonban zátonyra futottak. Nikitics meglátva a térségben rejlő üzleti lehetőségeket úgy döntött, ha már ide vetette őt a sors, akkor itt boldogul, és végül Szekszárdon telepedett le, innen indította útnak az Adriai-tenger partján fekvő gazdag kereskedővárosok felé állat- és terményszállítmányait.

A 18. század közepén jelenik meg az anyakönyvekben az első Nikitics kereskedő Szekszárdon. Benevits József tehetős szűcsmester leányát, Katalint veszi nőül Nikitics Antal. Az ő egyik unokája, ifjabb Nikitics József, a történetünk főhőse.

Vaskereskedő apja biztatására és támogatásával József kitanulta a puskaműves mesterséget. Az ősőktől vállalkozó szellemet és kiváló üzleti érzéket örökölt, ezek segítségével előbb országos, majd nemzetközi hírnévre tett szert.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ügyét igaz hazafiként, lelkesen támogatta, és biztosan azt sem bánta, hogy a hadikonjunktúra jót tett az üzletmenetnek is. "Nikitits József pesti puskaműves például már szeptember elején heti 10 forintnyi bért ígért a hozzá elszegődő legényeknek, holott korábban még a legjobban fizetett puskaműveslegény sem kapott Pesten heti 8 forintnál többet." - írja Spira György A forradalmi ország szíve 1848-49 című tanulmányában.

A szabadságharc bukása után József követi Kossuthot az emigrációba. Nem sokkal később pedig a török kormány engedélyével fegyvergyárat létesít Konstantinápolyban. Erdődi Béla 1868-ban született Konstantinápolyi naplómból című útleírásából tudjuk, hogy ekkorra már pompásan berendezett fegyver- és magyar bor raktára volt.

József nemcsak sikeres üzletember volt, hanem boldog családapa is, feleségével, Dőderlein Carolinával két gyermekük született: Carl (1862. február 6.) és Wilhelm (1868. november 25.), mindketten Konstantinápolyban.

1874. december 7-én, török földön ért véget Nikitics József, szekszárdi születésű fegyverműves és kereskedő kalandos élete, 52 évesen halt meg Konstantinápolyban, ott nyugszanak földi maradványai a ma is meglévő családi sírboltban.